A KE-1310ST/CAT-1310 és az RTV-4140 egyaránt Shore A40-es addíciós önthető szilikon rendszer, de a formakészítésben eltérő prioritásokat szolgálnak. A KE-1310ST speciális, nagy szilárdságú, nagy modulusú formulázás, kifejezetten magas platinakatalizátor-szinttel, amelynek célja a kötésgátlás leküzdése és az uretánöntőgyantákkal szembeni javított ellenállás. Az RTV-4140 általánosabb célú A40-es platina katalizátoros szilikon, amely az egyszerűbb 1:1 arányú feldolgozásra, az alacsonyabb közzétett komponensviszkozitásra és a gyorsabb formaátfutásra összpontosít.
A legfontosabb különbség a KE-1310ST' gátlásnak ellenálló formulája. A Shin-Etsu kifejezetten a magas platintartalmat emeli ki olyan jellemzőként, amely segít leküzdeni a kötésgátlást, ami kritikus probléma lehet, ha a szilikont nehezen kezelhető mintákkal, bevonatokkal vagy folyamatanyagokkal érintkeztetik. A platina katalizátoros rendszerek kötésgátlása kéntartalmú anyagok, aminok, ónvegyületek, bizonyos gyanták és más szennyeződések hatására fordulhat elő. Azoknak a formakészítőknek, akiknél egy adott mintával szemben hiányos kötést vagy ragadós szilikont tapasztaltak, ez a speciális formula fontosabb lehet, mint a Shore-keménység önmagában.
A KE-1310ST-nak a poliuretán formaalkalmazásokban is különleges előnye van, mivel a Shin-Etsu dokumentálja a javított uretánállóságot. Ez különösen akkor fontos, amikor ugyanaz a forma ismételten poliuretánöntőgyantáknak van kitéve, ahol az öntőanyaggal szembeni hosszú távú ellenállás fontosabb lehet, mint egyetlen sikeres öntvény előállításának képessége. Az RTV-4140 használható poliuretán öntéséhez, jelenlegi közzétett dokumentációja azonban nem tesz egyenértékű, különleges uretánállósági állítást.
A feldolgozási rendszerek lényegesen eltérnek. A KE-1310ST/CAT-1310 tömeg szerinti 100:10 keverési arányt használ, és kb. 2 óra feldolgozási időt biztosít, ami több időt ad a kezelőknek nagy adagok előkészítéséhez, vákuumos légtelenítéshez és szabályozott öntéshez. Az RTV-4140 tömeg vagy térfogat szerinti 1:1 arányt használ, közzétett feldolgozási ideje pedig kb. 35 perc. Ezért az RTV-4140 lényegesen egyszerűbben adagolható, míg a KE-1310ST sokkal hosszabb feldolgozási ablakot biztosít nagyobb vagy igényesebb formákhoz.
A viszkozitás egy másik jelentős különbség. A Shin-Etsu a KE-1310ST esetében 75 Pa·s bázisviszkozitást ad meg, ami megközelítőleg 75 000 cP-nak felel meg, míg a MinghuiLink az RTV-4140 A komponensére körülbelül 4 800±200 mPa·s értéket közöl. Mivel ezeket a méréseket a rendszerek eltérő pontjain végzik, nem tekinthetők szigorú, azonos alapú laboratóriumi rangsornak. A közzétett adatok ennek ellenére arra utalnak, hogy a KE-1310ST sokkal nagyobb viszkozitású anyag, ami miatt a keverés, a vákuumos légtelenítés és az ellenőrzött öntés fontosabbá válik, míg az RTV-4140 könnyebben kezelhető, ha az alacsonyabb viszkozitás előnyösebb.
A mechanikai adatok vegyes eredményt mutatnak, nem pedig egyértelmű győztest. A KE-1310ST 5,90 MPa szakítószilárdságot, 23 kN/m szakadási szilárdságot és 380% nyúlást ad meg, míg az RTV-4140 5,3 MPa szakítószilárdságot, 32,0 N/mm szakadási szilárdságot és 220% nyúlást. A közzétett adatok szerint a KE-1310ST nagyobb szakítószilárdságot és nyúlást ad meg, míg az RTV-4140 esetében nagyobb a szakadási szilárdság értéke. Mivel a gyártók eltérő vizsgálati módszereket és jelentési feltételeket használnak, ezeket az adatokat közzétett referenciaadatokként kell kezelni, nem pedig általános mechanikai rangsorként.
Összességében a KE-1310ST a legjobban úgy értelmezhető, mint speciális megoldás igényes formakészítési körülményekhez, nem pedig egyszerűen egy újabb A40-es szilikon. A gátlás leküzdésére szolgáló magas platintartalmú formulája és javított uretánnal szembeni ellenállása különösen nehezen kezelhető minták és ismételt poliuretánöntés esetén lényeges. Az RTV-4140 ezzel szemben ott vonzóbb, ahol az egyszerű 1:1 keverés, az alacsonyabb közzétett komponensviszkozitás és a gyorsabb kötési átfutás az elsődleges követelmény. A végső választást ezért a tényleges öntőgyanta, a minta felülete, a forma geometriája, a gyártási gyakoriság és a feldolgozási összetettségtűrés alapján kell meghozni.
