A KE-1300T/CAT-1300L-4 és az RTV-4120 egyaránt Shore A20-as addíciós önthető szilikonrendszer, tehát mindkettő lágy és rugalmas formaalkalmazásokhoz készült. A fő különbség nem a kikeményedett keménység, hanem a gyártási munkafolyamat. A KE-1300T/CAT-1300L-4 7 órás feldolgozási ablakot ötvöz nagy szilárdságú, nagy modulusú pozicionálással, míg az RTV-4120 az egyszerűbb 1:1 feldolgozásra, az alacsonyabb publikált komponensviszkozitásra és a gyorsabb formaátfutásra összpontosít.
A KE-1300T/CAT-1300L-4 legjellegzetesebb tulajdonsága a kivételesen hosszú feldolgozási idő. A Shin-Etsu körülbelül 7 órát ad meg, ami lényegesen több időt ad a kezelőnek a keverésre, a vákuumos légtelenítésre, a pozicionálásra és az ellenőrzött öntésre. Ez különösen értékes lehet nagy formákhoz, bonyolult formaelrendezésekhez vagy olyan eljárásokhoz, ahol az anyag nem kezelhető kényelmesen egy hagyományos 30–40 perces feldolgozási ablakon belül.
Ezt a hosszú feldolgozási időablakot a KE-1300T/CAT-1300L-4 nagy szilárdságú és nagy modulusú pozicionálásával együtt érdemes vizsgálni. Bár a kikeményedett keménység csak 20 Shore A, a Shin-Etsu kifejezetten nagy szilárdságú, nagy modulusú, kiváló szakadásállóságú formakészítő szilikonként írja le az anyagot. Ez a kombináció akkor lehet hasznos, ha egy viszonylag lágy formának a kezelés és az ismételt formaleválasztás során is jó szerkezeti teljesítményt kell nyújtania.
Az RTV-4120 eltérő feldolgozási megközelítést alkalmaz. Közzétett feldolgozási ideje kb. 30–40 perc, keverési aránya pedig tömeg vagy térfogat szerint 1:1. A rutin formagyártásban ez egyszerűbbé teszi az adagolást, és csökkenti a 100:10 arányú rendszerekhez, például a KE-1300T/CAT-1300L-4-hez társuló mérési nehézséget. A rövidebb feldolgozási ablak kevésbé alkalmas nagyon elhúzódó forma-előkészítéshez, de előnyös lehet, amikor a kezelő azt szeretné, hogy az anyag gyorsabban haladjon át a keverésen és a kötésen.
A viszkozitás egy másik fontos feldolgozási különbség, bár a közzétett értékek nem közvetlenül azonos alapúak. A Shin-Etsu a KE-1300T/CAT-1300L-4 bázis esetében körülbelül 75 Pa·s értéket ad meg, ami mintegy 75 000 cP-nak felel meg, míg a MinghuiLink az RTV-4120 A komponensére körülbelül 4 700±200 mPa·s értéket közöl. Mivel ezek a mérések különböző anyagállapotokra vonatkoznak, nem tekinthetők szigorú viszkozitási rangsornak. Az adatok ennek ellenére azt mutatják, hogy a KE-1300T/CAT-1300L-4 esetében a megadott alapon sokkal magasabb a közzétett viszkozitás, ami miatt a hatékony légtelenítés és az ellenőrzött öntés különösen fontos a buborékra érzékeny formáknál.
A közzétett mechanikai adatok szintén eltérő erősségeket mutatnak, nem pedig egyetlen egyértelmű győztest. A KE-1300T/CAT-1300L-4 4,5 MPa szakítószilárdságot, 12 kN/m szakadási szilárdságot és 600%-os nyúlást ad meg, míg az RTV-4120 5,0±0,5 MPa szakítószilárdságot, 27±0,5 N/mm szakadási szilárdságot és 550±50%-os nyúlást közöl. Az RTV-4120 esetében tehát magasabbak a közzétett szakító- és szakadási értékek, míg a KE-1300T/CAT-1300L-4 nagyobb nyúlást jelent. Ezeket az adatokat közzétett referenciaértékként kell kezelni, nem pedig szigorú laboratóriumi rangsorként, mert a gyártók eltérő vizsgálati módszereket és feltételeket alkalmazhatnak.
A kötési sebesség tovább különbözteti meg a két gyártási megközelítést. A KE-1300T/CAT-1300L-4 24 órát 23°C-on, majd 1 órát 50°C-on ad meg, míg az RTV-4120 esetében körülbelül 4–5 órás kötési idő szerepel. Az RTV-4120 tehát jobban illeszkedik azokhoz a felhasználókhoz, akik a gyorsabb formaciklust részesítik előnyben, míg a KE-1300T/CAT-1300L-4 inkább azokhoz a munkafolyamatokhoz illik, ahol a nagyon hosszú feldolgozási ablak, a nagy szilárdság és a nagy modulus jellemzői indokolják a lassabb összesített gyártási ciklust. A gyakorlati választás elsősorban a forma méretétől, a feldolgozási módszertől és a gyártási ütemezéstől függ, nem pedig a keménységtől önmagában.
